|
A magány leküzdése A magány leküzdése
Sokaknak az öregséggel való megbirkózás a magánnyal való megbirkózást jelenti. Egyre halnak meg a barátok, esetleg a házastárs is. A gyermekek kirepültek, saját életüket élik. Sok idős ember várja hosszú heteken, hónapokon át az unokák, család látogatását. Az ember ilyenkor már nehezen talál új barátokat, fél, hogy tolakodónak nézik, vagy nehezen enged be új embert az otthonába. Önbizalma is megcsappanhat, elbizonytalanodhat, ér-e ő annyit, hogy valakinek fontos legyen? Ennek a magányérzésnek eltüntetésére, új kapcsolatok kialakítására ad lehetőséget az idősek klubja. Látom, tapasztalom, mennyire fontos tagjainknak a közösség, a napirend, a cél, hogy érdemes felkelni, tisztálkodni, felöltözni. Itt érzik, hogy fontosak. A magányosság, üresség érzése azonban nem feltétlenül negatív. Ebben a légüres térben az ember akaratlanul is közel kerül önmagához, belső énjéhez. Így alkalma adódik egy lelki, spirituális dimenzió megélésére, közelebb kerülhet a transzcendenshez, Istenhez. Nagyanyám szabadidejében imádkozott. Ott függött a rózsafüzér a kezén és dörzsölte a szemeket. Úgy érezte, neki már kötelessége beszélgetni Istennel. És imáit felajánlotta szeretteiért. Ő így találta meg a magányosságban a feladatát. Ahogyan a 70. zsoltár mondja:
„Ifjúságom óta te vagy oltalmazóm,
Benned bíztam mindenkoron.
A vénség idején ne vess el,
Midőn erőm megroskad, ne eressz el!”
Az öregedés a magány leküzdésével lehet sikeres is. Sikeres öregedésnek nevezzük azt, amikor a személyiség kibontakozásában nem gátló, hanem elősegítő tényező az idő. Ehhez több tényező együttes pozitív fennállásának kell megvalósulnia: testi, egészségi állapot jól funkcionál, kognitív működés kornak megfelelő, mindennapos az aktivitás, anyagi biztonság, szociális jólét veszi körül.
Az évek előrehaladt volta nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember nem lehet szellemileg termékeny. Ekkor a szemléletmód és értékrend változik, a spiritualitás előtérbe kerül. A valódi értékek látásának képessége az időskor ajándékai közé tartozik. Ha pszichológiai értelemben fiatalosak maradunk és hisszük, hogy képesek vagyunk még megajándékozni a világot azzal a tudással, amely bennünk lecsapódott életünk viszontagságai után, csodás alkotások kerülhetnek ki az idősödő kezek közül. Ez egyfajta inspirációt nyújthat a csüggedő időstársak számára. A. Deeken: Öregszünk, de győzzük c. könyvében sok irodalmi, művészeti, tudományos tevékenységet végző időskorút említ, akik maradandó ajándékot adtak a világnak. Goethe 80-on felül fejezte be a Faustot, Immanuel Kant A tiszta ész kritikáját 57 évesen tette közzé, Michelangelo két utolsó Pietáját 75 ill. 81 évesen készítette el, Verdi, Haydn és Handel 70-en túl is csodálatos műveket komponált, Yeats élete legjobb verseit élete végén írta. Vagy gondoljunk az öreg Arany Jánosra, aki túl a 60-on dolgozott még az Őszikéken és a Toldi trilógián. Ismerjük Jókai Mór idősen is precíz, szigorú napirendjét, ahol 68 évesen még 5 kötetet adott ki, köztük 1898-ban Az öregember nem vénembert. Nobel díjas biológusunk, Szent Györgyi Albert 80 éves korában is könyvet adott ki és békeaktivista volt, Kodály Zoltán 85 éves korában írta meg a Magyar misét. Jászai Marit, a nagy drámai színésznőt a színpadról ragadta el a halál 76 évesen és személyes kedvencem Sík Sándor is jóval a 70-en túl is csodálatos műveket hagyott ránk |