|
Depresszió és dementia Az időskori depresszió és dementia
Az időskor két legmeghatározóbb és leggyakoribb megbetegedése a depresszió és a dementia. Hasonló tüneteik miatt nehéz megkülönböztetni őket és sokféleképp összefonódnak. A dementia kialakulását gyakran depresszió vagy pszeudodementia előzi meg, a depressziós betegeknek pedig nagyobb az esélye a későbbi dementia kialakulására.
Az idősek környezetében élőknek, rokonoknak, barátoknak, szakszemélyzetnek a legnagyobb problémát az okozza, mikortól kell már kórosnak tekinteni a tüneteket, mikortól kell professzionális segítséget kérni a tünetek kezelésében.
A depresszió diagnózisának felállítását nehezíti, hogy a normál öregedés és a depresszió tünetei gyakran hasonlóak: figyelemzavar, gyakori halállal kapcsolatos gondolatok, az aktivitás és a motiváció csökkenése. A krónikus betegségek, agyi elváltozások, érzékszervek nehezítettsége (mozgás-, látás- és halláscsökkenés ) nehezítik a diagnosztikai vizsgálatokat, így a diagnózis felállítását. Ráadásul az idősek a hozzátartozóknak nem szólnak a tüneteikről, mert szégyellik őket. Nem bíznak a pszichiátriai ellátásban és megbélyegzőnek gondolják, elutasítják a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelést. Félnek az esetleges anyagi vonzatától is. Az egészségügyi dolgozók hajlamosak a szomatikus tünetekre koncentrálni, amikor az idős felkeresi az orvosi rendelőt vagy szakrendelőt. Figyelmen kívül hagyják ezeket a panaszokat. Vagy a gyakori gyászfolyamatnak tulajdonítják a depresszív hangulati ingadozásokat. A hiányos tudás erre vonatkozóan gyakran oda vezet, hogy az időskor természetes velejárójának gondolnak olyan tüneteket is, amelyeken megfelelő orvosi beavatkozással segíteni lehetne, enyhíthetők, lassíthatók lennének a mentális megbetegedések. Nem történik meg a megfelelő kivizsgálás, sem a depresszió, sem a dementia esetében, így nem történhet meg sem a megfelelő gyógyszeres (SSRI és MAO-I), sem a megfelelő egyéb (fény, pszicho, biológiai) terápia alkalmazása.
A depresszió egyik leggyakoribb megjelenési időszaka az idős kor.
Az időskori depresszió tünetei eltérnek a major depresszió tüneteitől: a rossz hangulat, deprimáltság nem jellemző, inkább az örömkészség hiánya, diffúz szomatikus panaszok, fáradékonyság, szorongás, pszichomotoros nyugtalanság, alvászavar, evészavar, hízás és látszólagos kognitív zavar (pszeudodementia) uralják a tüneti képet. Az idős ember nem fogadja el a depresszió tényét, inkább szomatikus tüneteire kér orvosságot az orvostól (agyér, szív- és érrendszeri, vesebetegség, cukorbetegség, gyomorfekély, ízületi fájdalmak.)
A DSM IV. meghatározása szerint a dementia kiterjedt kognitív károsodás, amely magában foglalja a memóriazavart, de nem jár tudatzavarral. Az érintett kognitív funkciók: az általános intellektus, a tanulás, a nyelv, az emlékezés, a problémamegoldó képesség, a figyelem, a koncentráció, az észlelés, az ítélőképesség és a szociális funkcionálás. Az egyén személyiségében is torzulás figyelhető meg. A dementia lehet primer vagy secunder, más aspektusból progresszív vagy statikus, ismét más aspektusból irreverzibilis vagy reverzibilis. Az orvos mindig igyekszik megtalálni az okot és a reverzibilis formákat visszafordítani, illetve a secunder típusnál az alapbetegséget gyógyítani, így a dementia is kezelhető.
A dementiában is megjelenő depresszióban fokozottabbak az apátiával és a motivációzavarral járó tünetek: a szomorúság, a hangulat napszaki ingadozása, a korai vagy késői inszomnia az irritábilitás, a pszichomotoros retardáció, a testsúlycsökkenés. |